Nagyapja az a Vazul, aki Szt. István életére tört. Vazul fiai közül először Endre lett a király az 1046-ban kitört pogánylázadás után. Az ország azonban egyre inkább a vitéz herceg, Béla mellé állt, mert benne látták a német befolyás elleni küzdelem vezéralakját. A két testvér között sokáig fenntartható volt a béke, mikor azonban Endre megszegte Bélának tett ígéretét, és nem testvérének, hanem fiának, Salamonnak adta a trónt, kitört a háború.  A németek Endrét, a magyarok és a lengyelek Bélát támogatták. Béla győzelmet aratott, ő lett a király, de élete végéig hadakoznia kellett Salamonnal. Amikor 1063-ban csatát vesztett, és ő maga is meghalt, akkor Salamon foglalta el a magyar trónt. Az ország békét akart, ezért Salamon és unokatestvérei, Géza és László hercegek szövetséget kötöttek, és együttesen harcoltak a népvándorlás utolsó hullámában hazánkra törő besenyők ellen. Salamon, aki daliás ifjúvá növekedett, számtalan jeles haditettet vitt végbe, de a nemzet tisztelete egyre inkább László felé fordult, aki még a királyon is túltett vitézségében. Ahogy a külső ellenséget legyőzték, a béke nyomban felborult. Géza kiszorítva érezte magát a hatalomból, ezért Salamon ellen fordult. A magyarok ismét Gézát támogatták, akitől a német befolyás visszaszorítását remélhették. László szintén Géza oldalán kelt hadba, és a mogyoródi csatában legyőzték Salamont. Géza rövid ideig, 1075-1077-ig uralkodott. A korona Salamon birtokában maradt, ezért Géza a bizánci császártól kért és kapott koronát. (Ez a magyar szent korona alsó része.) Géza halála után a nemzet nem akart mást látni a trónon, mint Lászlót. (1077- 1095-ig magyar király.)

László kétszer házasodott, első felesége, akinek nevét nem ismerjük, valószínű magyar főúri leány volt. Ebből a házasságából született leányát Jaroszlav orosz herceg vette feleségül.  Második felesége - özvegység miatt - a német Adelheid lett, akitől Iréne leánya született, őt  János görög császár vette feleségül. László király vallásos lelkületét anyjától , vitézségét apjától örökölte. Egy hazánkban járt francia szerzetes joggal így nyilatkozott róla: „elegatissimus rex.”  Békességet akart a korábbi királlyal, Salamonnal is, és igazi testvéri szeretet vezette bátyja, Géza iránt. Megszilárdította a belső rendet, és biztosította a külső határokat. Ő jelölte ki az ún. történelmi Magyarország határait. Hazánk ismét világhatalom lett. Az alkotmányos rendet, a belső nyugalmat hosszú időre megszilárdította. Bár Szent István király törvényeinél is szigorúbbakat alkalmazott, de igazságosságához nem fér kétség.  

Őt a népakarat emelte a királyi méltóságra, de alázatosságból egy ideig maga előtt vitette a koronát. Az ellenséggel való harcban bátor volt és hős. Többször harcolt a betörő kunok és besenyők ellen, védve és mentve a magyar földet, becsületet és népet. Ellenségeit nem kaszaboltatta le,  hanem  elve volt a foglyokkal szemben „ hadd éljenek , ha megtérnek.² Az  igazságot támogatta külföldi harcaiban is. A nevezetes pápa és császár harcban VII. Sz. Gergely pápa oldalán állt, pedig a császár közeli szomszéd volt.  A régi 72-es vármegye rendszert ő és Kálmán király fejezte be. A királyi bíráskodások jogalapját alkotó törvények meghozatalának színhelye Pannonhalma volt, majd az élete végén tartott szabolcsi zsinaton hozta a mindenre kiterjedő törvényalkotásait. Külön gondja volt - a nyugati keresztény országokat megelőzve - arra, hogy a szabolcsi zsinat törvényeibe iktassák keresztény ünnepeink megünneplését. Mária országában a Boldogasszony ünnepeinek megünneplésére külön hangsúlyt helyezett. Tekintélye olyan volt, hogy az akkor éledező keresztes hadjáratok vezetőjét benne látták. Továbbfolytatta Szent István egyházszervezési munkáját. Kedves városa volt Várad, ahová a püspökséget költöztette, a székesegyház alapjait lerakatta, monostort építtetett. Szentté avattatta Istvánt, Imrét és Gellértet 1083. VIII. 20-án. A Szent-Jobb apátság, ami a váradi püspökség területén volt, a középkor egyik legnépszerűbb zarándokhelyévé vált.

Élete példa ma is mindenki előtt, mert a magyar ügyért és Isten ügyéért élni, dolgozni neki egyet jelentett. Mindenkor rugalmas és szelíd volt, vigasztalta a bajba jutottakat, és felemelte az elnyomottakat. Imádságos lelkületű volt, és tudott megbocsátani. 1095-ben váratlanul megbetegedett, majd keresztény módon felkészülve a halálra Bodrog várában elhunyt.  Megérezte halálát, és Kálmánt jelölte meg utódjául, aki Könyves Kálmán néven vonult be a    magyar történelembe. 

A népe három évig gyászolta. Váradon akart pihenni, és a legenda szerint a lovak a Szent László holttestét szállító szekeret maguktól vitték Váradra. Sírhelye zarándoklatok színhelye lett. Várad László sírja révén az ország második nemzeti szentélye lett a székesfehérvári Boldogasszony-bazilika mellett.

     A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye honlapjáról